Ellenkező vs Ellenzék

Angliában, az úgynevezett Cabinet-nek van egy megfelelője, az Árnyékkabinet. Her Majesty’s Shadow Cabinet, ami abból áll, hogy a Cabinetben által alakított kormány összes miniszterének legyen megfelelője – egy árnyéka. Az Árnyék Miniszter már nevében is hordozza a feladatát: ő dolguk, állami pénzen, hogy intelligens és alapos módon a Cabinetbéli párjuk MINDEN szavát ellenőrizni!

Így szokott rá a Brit miniszterek hada, hogy az ő “KSH”-juknak megfelelő szerv statisztikáit használja, ne pedig random adatgyűjtőkből emeljenek ki kontextus nélkül,  és ismeretlen metodológiával elkövetett statisztikákat. Hacsak 1%-kal is eltér a valóságtól a Cabinet tagjának szövegében egy adat, az Árnyékminiszternek kutya kötelessége kijavítani. Így tudatos, óvatosan becslő, semmiképp nem a levegőbe beszélő politikusokat eredményez a rendszer: a nagy nép, az Isten adta nép, is tudja, hogy ha az Árnyékminiszter megszólal, akkor az úgy van, az a dolga, hogy a számoknak utána nézzen …s ha az Árnyékminiszter nem szólal meg, akkor több, mint valószínű, hogy hihetnek a Cabinet-miniszter szavának.

Ily egyszerű!

Ez egy valódi Ellenzék dolga: sakkban tartani a kormánypártot, hogy igazat mondjon (az ilyen általánosabb dolgokat, minthogy kikövetelje meg reflektorfénybe emelje, hogy a kormány döntései a nép érdekeit szolgálja, meg sem említem, mert túl általános).

Ezzel szemben, kérem, Magyarországon mi van? Nem Ellenzék, hanem Ellenkezés.

Erre a Fidesz mai politikája a tökéletes példa. Sajnos. Hogy jutottunk el idáig? Hát így: Volt nekünk egy rendszerváltás, ami jól felforgatott mindent, a népnek elege volt a szocialista maradványokból, s bár eleinte még a szociális politikát előtérbe hozó MSZP nyert, idővel mertek az emberek és végre rátértek az egészséges Demokráciákban elterjedt “váltógazdaságra” avagy “VÁLTÓPOLITIKÁRA” – értsd, egy vagy két terminus után a másik pártnak adják a szót, hogy az ország KICSIT tudjon csak egyik vagy másik irányba lengedezni. Balra, jobbra, balra, jobbra …de valójában emiatt átlagban középen. Amerika – USA – pl eljutott egy olyan szintre, hogy a Republikánusok vs Demokraták harcában alig van különbség (most túlzok). Alapokban megegyeznek: mindkettő kapitalizmus híve, mindkettő az átláthatóság híve,… politikai méretekben mérve “apróságokon” térnek el… egyfajta konzervatív vs liberális alapon…a Demokraták támogatják a kisebbségeket – ergo muszáj inkább a támogatásokat előtérbe helyezni, míg a Republikánusok állítólag a gazdag WASP (white-anglo-saxon-protestant) pénzeli ezért a szabadkapitalizmust helyezi előtérbe. (Különleges időket élünk, ahol amúgy komolyabb ellentétek is vannak az USAban, mert sok és nagy háborúba vetette magát, és a két párt másképp vélekedik erről: engaging vs xarjukleakülpolitikát. Akit érdekel, nézzen CNN-t, SkyNewst, meg hozzá BBCt, mert mindig jó egy külsőbb, meg hozzánk közelebb álló európai szem.) És ez így van jól, mert így a balra jobbra lengedezésben középen marad az USA.

Nálunk az iskolázottság hiánya miatt – meggyőződésem, hogy ez, illetve az iskolákban nem hangsúlyozott tájékozottság szükségessége – a következő történt. Megjött a válság Gyurcsányék alatt. Amúgy ha valaki végig hallgatja Feri őszödi beszédét, értelmes dolgokat mond, és átlátja a szitut (nem, nem vagyok MSZPs, elvből nem szavazok szocpolra). A válság, meg az “elkúrtuk” együtt felháborodást keltett… szvsz az emberek nagyrésze amúgy a válság miatt volt mérges… az elkúrtuk csak belobbantotta a félelmek felett érzett frusztrációt, Gyurcsinak mennie kellett.

Jött Gordonka. Szerintem az ő stratégiáiból semmit nem láthattunk, mert kényszerpályán volt, és kész: a válság irányított, nem ő. Muszáj volt reformokat hozni, és ő megtette. Balból, a szocpolból átment reformerbe.

Mit csinál ekkor a Fidesz?! Nemhogy helyeselne, hogy végre az történik, aminek kell… nem, átmegy ellenkezőbe, és fúúúj elveszik a 13. havi nyugdíjat, fúúúj. ITT történt a fordulatuk. Hatalomért? Mondjuk. Látták, hogy a nép kicsit (!) hosszabb ideig kitartott a vörösek/MSZP/baloldal mellett… a nyugdíjasok, segélyesek mindig jó szavazóbázis, mert könnyű őket mozgatni pénzzel… és erre tette rá a Fidesz a kezét azzal, hogy elítélte Bajnai lépéseit (amik szükségesek voltak, s amit ők is követeltek korábban).

És kész is a katasztrófa. A baloldali szavazók most a nekik megszokott szöveget a Fidesztől kapták, nem a megszokott szegfűtől (Mszp), és hát ott volt a “szokásos” Fidesz szavazó — mert Magyarországon igenis sokan, nagyon sokan vannak, akik “hát erre szoktam szavazni” elven voksolnak… ha elmennek egyáltalán szavazni. Így lett a közelharcból hirtelen egyértelmű harc:

Landslide győzelmet aratott Orbán Viktor Fidesze, 2/3addal. És itt kezd nekem tragikussá lenni a történet. Meglovagolva a hatalmas győzelmet, nagy lépésekre határozta el magát Viki. Alaptörvény… az ELVVEL nem is lett volna gond. Amit mondott, igaz volt, még csomó mindent a korábbi rendszerből tartalmazott az Alkotmányunk. De tudod mit? Működött. Lehetett volna szép lassan 4 év alatt lecserélni, amputálni a lábát, majd a karját, ha begyógyult a lába. Nem, ő egyszerre mindent.

…és innentől már a PRIVÁT VÉLEMÉNYEM át fog ütni. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy “pártembereket” favorizáltak, olyanokat, akik osztották az ő 2/3ados lelkesedésük, hogy most kell cselekedni. Mert voltak, akik nem akartak vagy mertek ennyire gyökeres változásokat. Feljebb s feljebb kerültek a lelkes, hangosan Fidesz himnuszt zengő …mindegykik! Ez volt a gond. Van egy barátnőm, aki Törökbálint iskolájának (ország s Közép-Európa legmodernebb sulijának) egy avatóján beszélhetett Viktorral, illetve meghallgathatta a nyilvános beszédét. Azt mondta, hogy a legfurcsább az egészben, hogy a miniszterelnöknek őszinte jóakarása van, és egész megszállottan elkötelezett…

Csak ez azt eredményezte, hogy a cél érdekében bármit. A cél, hogy gyökeres változásokat hozzanak, érdekében lecserélte a támogatóit azokra, akik _elvben_ támogatták… és így tűntek el a komoly szakemberek a környezetéből. Az alaptörvény erre a legjobb példa: csúsztatott palacsinta torta. Folyik ki belőle a puding, megtolod itt, hogy ne folyjon, de a másik oldalon akkor kijön a lekvár. Toldozzák-foltozzák az egészet, de minek. Nem jó.

“Nem hiába volt az, hogy egy osztályvezetőnek 15 év állami munkatapasztalata kellett, hogy legyen.” – mondta egy barátom, aki tisztviselő. Röviddel ezután ez a filozófia, hogy mindegy a szakmaszerűség, legyél elég narancs, akkor jöhetsz leszivárgott az egyszerű ember szintjére is.

Megérkeztek a hivatalokba a 25-30 éves osztályvezetők, akik valakiknek a valakikje voltak, de biztos, hogy narancsok. Ha nem is átgondolatlan (mert mondjuk még a cél még világos is volt), de pontatlanul megfogalmazott, egymásnak megyei és járási szinten ellentmondó… s így bevethetetlen, végrehajthatatlan törvények, szabályok. HADD gratuláljak.

És a méreg már a szervezetben volt. Akárki akármit mond, az állami szervek igenis a társadalom csontváza. Ha ezt látja itt a kisember, akkor ő, a puhább hús sem fog másképp viselkedni. És nem is tudok haragudni rájuk… ha úgy lehet házat építeni, hogy narancsot éneklek, akkor narancsot fog énekelni, mert az ő élete nehéz, és könnyebbé teszi egy ház.  Nem a kicsiben és szegényben látom a hibát.

Hanem abban a felső és középosztályban, aki elkezdte, akinek nem volt szüksége arra, hogy narancsot énekeljen ahhoz, hogy boldoguljon,… hanem már haszonhajhászatból tette. Már hallom is Zsuzsi kérdését, és igen, nehéz ez, de én nem is akarok előállítani senkit, aki elkövette, tudja, hogy ő az: hol a határ a “muszáj, hogy ne legyen nekem rossz” és a “muszáj, hogy nekem jobb legyen” között? Mert a kettő nem ugyanaz és míg az előzőre nem, az utóbbira nagyon tudok haragudni. Bogár vs rovar.

Így jutottunk el oda, hogy a szegényember is narancsot ordít, hogy előrébb juthasson… márpedig szegényből tömegrevaló van Magyarországon. És amikor eljött ez a pont, hogy elveket kellett követni ahhoz, hogy valaki előre juthasson… akkor jött el az, hogy a Fidesznek elég volt alaptalan, érvelést kívánni hagyó, nem tárgyalás útján elért (az iparági egyeztetéseket hagyjuk, a hatástanulmányok hiányát meg sem említem, de mondjuke gy egyszerű TV vita az ellenzékkel, mondjuk?!?!?!), hanem a saját hatalmát kiszolgáló, mindegymit hirdetnie, lényeg, hogy jól hangozzék… a nép úgyis megismétli, mert narancsot énekel, nem pedig érveket. Így lett jobboldali populista párt a Fidesz.

szVsz

S nincs kiút ebből, mert nincs ellenzék, aki ellenőrizne, s valódi ellenzék volna, nem ellenkező. Amíg szegfűt meg almát énekelnek, addig nincs, mert a narancs a módi, és nem várható el a szegényebb tömegektől, hogy saját maguk ellenébe tegyenek.

És nem, nem CSAK a baloldal hibájának gondolom. Egy valamire való demokráciában a kormánypártnak kéne az esetlen, buta, és szóra sem érdemes ellenzék után nyúlnia. Neki kéne felemelnie az ellenzéket a maga szintjére (már ha nem ott tartana, ahol a mi kormányunk), ha már neki nem megy: meg kéne hívnia nyílt vitára, ütköztetni kéne az érdekeket, megvitatni, elmagyarázni mit miért (ha volna ilyen, és nem csak valakikkkknek {mondjuk a narancstermesztő oligarcháknak} az érdekeit szolgálnák). John Kerrynek ESÉLYE sem volt az USA választásokon. Mégis ott ült az elnök mellett, és vitatkozhatott, mert az Elnök felemelte maga mellé. Ellenzékké tette, ha már maga nem volt képes ezt elérni.

Hol vagyunk mi ehhez képest? Igen, persze, a baloldal hibája is, hogy nem tudott összeállni, s értelmes alternatívát kínálni (ahogy ebben a bejegyzésemben írtam a Figyelő cikkjéről, ahol Wéber egész jól összefoglalta, mi történt a baloldallal). De nem, nem csak az ő hibájuk. Nagyon is nem. (És akkor a szavazókat elő se vettem, hogy hogy lehetünk olyan barmok, hogy a rezsicsökkentős demagóg számokat bevesszük, és nem látjuk, hogy a különadókkal próbálja betömni a rezsicsökkentés miatt kiesett lyukakat… – más szektorokra vetette ki, nem a rezsiben érintettekre, de ugyanúgy többet fizetünk, csak máshol! Mamám: “Énnekem jó nyugdíjam van. Nagyon ritka szerencsés vagyok. Voltam. Mert érzem, hogy most már nem marad belőle. Régen tudtam félretenni. Most nem. Semennyit sem.”)

Ennyit erről.

Tehát a kiút?

Nem ellenkező, nem pocskondiázó, nem reakcionista (a magyar értelemben vett, dehisznemisaztmondtam; vagy rosszabb dehiszenőmegaztmondtahogy), hanem a – fent említett nyugati (történetesen Brit) példához közelebb álló – ellenzéki politikát, azaz ellenőrző, sakkbantartó magatartást kell tanúsitania egy pártnak…

JÖJJÖN EGY ILYEN PÁRT. Szakemberekből, és lehetőleg nemlétező korábbi politikai élettel.

Advertisements

One thought on “Ellenkező vs Ellenzék

  1. Pingback: USA-2 | Minus one sanity...

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s