El sem képzelhető már nélkülük: Különadók

http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/
ez_a_ket_abra_mindent_elarul_a_kormany
_gondolkodasarol.5.207476.html

Szomorú!

2010-ben még válságadóként hívta életre a kormány az új, bizonyos szolgáltató szektorokat sújtó adónemeket, hiszen akkor még átmenetinek tervezte a sarcokat. Az idő elteltével azonban változott a helyzet, olyannyira, hogy a válságadók ágazati különadókká alakultak, az adórendszer szerves részévé váltak, és a kormány azóta minden évben meglepett 1-2 szektort egy-egy újabb különleges adóteherrel. Jövőre sem lesz ez másként. Elég csak a dohányipari cégeknek szánt rendkívüli egészségügyi hozzájárulásra, vagy a brutálisan megemelt élelmiszerlánc-felügyeleti díjra gondolni.

Nagyon szomorú! Főleg az, hogy “hagyjuk” – nyilván átlagparasztként nem sokat tehetünk, de legalább a népszerűségi rátákon mutassuk meg, hogy nem vazze a kormánynak nem dolga a gazdaságot irányítani, a dolga a gazdaság vadhajtásait visszafogni míg a versenyt magát engedi. Én sem a szabadkapitalizmust promotálom, szerintem az ember nem képes felülemelkedni (legtöbbünk) a saját igényein, és a közösség érdekeit nézni… sajnos. Erre van az állam. A verseny jó, működteti a gazdaságot,… az államnak pedig vigyáznia kell a leszakadó ágazatokra, emberekre, azokra a befektetésekre, amik csak nagyon lassan térülnek meg vagy úgy sem (infrastruktúra), s melyet a verseny nem intézne el magától. A nagyon elöljárókból, persze, vágjon le. Szvsz tökéletes példa erre a német gazdaság…

DE ami itt megy nálunk az nem a vadhajtások hanem már a tőke fűrészelése. Az erős ágazatokat vágja vissza annyira, hogy elzsengülnek, elvékonyodjanak 😦

A különadók életre hívását, majd fenntartását elsődlegesen a költségvetés helyzete indokolta: kellett a bevétel az egykulcsos szja véghajtásához és fenntartásához, vagyis a kormány folyamatosan a lyukakat tömködte ezekkel a bevételekkel. A mindenkori kormány az adópolitikájával azonban nemcsak a közterhek viselését és így költségvetés bevételeit biztosítja, hanem a gazdasági szereplők, jelen esetben a cégek magatartását is lényegesen befolyásolja. De mit üzennek ezek a különadók a Magyarországon működő vállalatok és tulajdonosaik számára?

1. Jaj az “extraprofitnak”. Magyarországon a kormány nem nézi jó szemmel a túlzottan magas profitot, ezért az igazságos közteherviselés jegyében elveszi azt vagy annak egy részét.

2. Az igazságos közteherviselés a legutolsó vállalati különadók esetében progresszíven sávos adófizetési kötelezettséget jelent, az árbevétel alapján. Ezzel szemben a kormány a személyi jövedelemadózásban az egy kulcs híve és a tervek szerint a társasági adóban is 2016-tól egységes kulcs jönne.

3. Épp ezen különadók sávos jellegéből fakad, hogy egy-egy szektor bizonyos vállalatait sokkal jobban bünteti, mint másokat (elég csak a rendkívüli egészségügyi vagy az élelmiszerlánc-felügyeleti díj emelését felidézni). A kormány egyes képviselői az adók (és így a törvényhozás) szelektív jellegét nyíltan fel is vállalják. És ezek után hogyan is nézne ki, hogy bárki belekössön szakmai alapon abba a pátoszi megközelítésbe, hogy igenis a kicsi hazai cégeket kell támogatni a gonosz nagy multikkal szemben? Hiszen ez “multibérencség”, ha van ilyen kifejezés.

4. A különadók eddigi példái azt is bebizonyították, hogy amit egyszer átmenetinek terveznek az tartósan fennmarad, legfeljebb átalakul, más formában lesz az adórendszer tartós eleme.

5. A 2015-ös költségvetéshez csatolt 2018-ig tartó kitekintésből is az olvasható ki, hogy a különadók tartósan velünk maradnak, vagyis a tulajdonosoknak ezt be kell építeniük üzleti modelljeikbe.

6. A fentiek fényében már mellékesnek tűnik néhány adó, adómódosítás transzparenciájának teljes hiánya. Azt ugyanis nem is merjük feltételezni a kormányzat munkájáról, hogy akár csak egyetlen adómódosításnak ne lenne pontos hatástanulmánya.

 

 

Egyébiránt,

http://hvg.hu/velemeny/20141209_Seres_Nem_urizaltok_Loptok

agresszív cikk, de ez pl tetszett:

Kit érdekel a drága óra, a gyereknek vett lakás, ha a hatalomba kerülés előtt vette? Semmi gond nincs üzletemberek, sikeres milliomosok kormányzásával, kerüljön csak némi racionális biznisz-szemlélet a közszférába (már azért is, hogy le lehessen építeni, amennyire csak lehet). De ez? Hogy életében nem dolgozott a versenyszférában, mindig félt a megmérettetéstől, már az angol kiejtése is piacképtelen, de kormányra, önkormányzatba kerülve egyszerre meggazdagszik? Flexibilis a lakás nagysága? Ez belefér, ezek szerint.

 

Háhháháháh… good one, ez is a fenti HVGből:

“Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem” – adott bepillantást anno igen nagy figyelmet kiváltó módon Lázár János életfilozófiájába, ami mostanra azzal egészült ki, hogy valójában nem is szereti a luxust.

A kemény munka, az eredmény nem szégyellése, a kockáról kockára történő építkezés azonban, lássuk be, kapitalista erények, amely erényeket ez a kormány és ez a reprezentánsa közel öt éve próbál gyökeresen kiirtani, hogy a helyébe az államtó való megalázó, egyoldalú, szervilis állampolgári függést helyezzék. Egy kemény versenykörülmények között derekasan helytálló vállalkozó mondhat ilyet. Egy Lázár János nem.

Nagyonjó… ebben még reménykedni sem lehet. Egyik eshetőség rosszabb, mint a másik.

http://hvg.hu/vilag/20141209_Mar_Romaniaban_is_az_Orbanrezsim_bukasar

Az Orbán-kormány bukását vizionálja egy román egyetemi oktató, aki szerint az illiberális rezsim most hasonló jegyeket mutat, mint a Ceausescu-rendszer az utolsó éveiben.

A nemzetközi kapcsolatok kutatója szerint Orbán hasonlóan reagál, mint Ceausescu, aki az utolsó éveiben folyamatosan azzal vádolta a szomszédos országokat, a Nyugatot, hogy „beavatkoznak” Románia belügyeibe, illetve „külföldi ügynököket” látott mindenütt. Naumescu szerint a történelmi példák azt bizonyítják, hogy az abszolút hatalommal bíró vezető kritikák esetén hajlamos az „ostromlott várba” visszahúzódni, és arra ösztönözni a lakosságot, hogy védjék meg az ország függetlenségét. A szerző úgy véli, senki nem vitatja el Magyarország függetlenségét, csak bírálják a kormányt, de a rendszer ezt a két dolgot összemossa.

http://hvg.hu/gazdasag/20141209_Hozzanyulhatnak_a_kepviselok_juttatasaiho/

Lefordítom. Most már 100+ m2-re is jár neki a támogatás, “de legfeljebb x összeg.” (Öszseg marad ugyanannyi, de most már palota árát is csökkentheti vele, nem kell max 50 m2-en laknia.)

A képviselői megbízatáshoz kapcsolódóan, az Országgyűlés Hivatala által biztosított ingatlan legalább 35, de legfeljebb 50 négyzetméteres lehet. Az igazságügyi bizottság ezt, a bérelt lakás méretére vonatkozó korlátozást helyezné hatályon kívül, mert a testület szerint ez “a pénzügyi korlát mellett szükségtelen”. Az ingatlanbérlésre fordítható összeg mértéke nem változna.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s