ááááááááááááááááááááááá

Ibolya Tibor szerint minél hatékonyabban lépnek fel a korrupcióval szemben, annál több ügyre derül fény, aminek következtében több ügy kerül be a bűnügyi statisztikába. A számszaki növekedés tehát elsősorban a hatékonyabb felderítés következménye.

Ibolya tehát nem állítja, hogy Magyarországon nincs, vagy csökkenne a korrupció, csak annyit mond, hogy mértéke nem ezekből a számokból derül ki.

Ti, hogy majd 3xosára nőtt a korrupt case-ek felderítése… pl a brókerbotrány. Ahol megintcsak a kormány jobbjáról hirtelen balra került cégre érkezett a nyomás… a felderítésből az derült ki, hogy míg pajtik voltak addig nyuuuuuugodtan lehetett úgy csinálni ahogy csinálták… meg aki maradt pajti, annak szóltak is pár nappal a Quaestor rolózása előtt, hogy vigyék ki a pénzük.

http://444.hu/2015/10/29/este-megint-betamadja-az-amerikai-nagykovet-magyarorszagot-a-korrupcio-miatt-reggel-kijon-egy-cikk-a-magyar-idokben-hogy-tavaly-haromszorosara-ugrott-a-feltart-korrupcios-ugyek-szama

A fővárosi főügyész lehetetlen állapotnak nevezete, hogy rendszeresen az ügyészségen és a legfőbb ügyészen kérik számon a korrupcióellenes harc hatékonyságát, ugyanis – szavai szerint – a hatékonyság legkevésbé az ügyészi szervezeten múlik.

A jelenlegi feladatmegosztásban a korrupciós felderítés szétforgácsolódik több szervezet, például a Nemzeti Védelmi Szolgálat, rendőrség és a NAV között. Szerinte szerencsésebb és bizonyosan hatékonyabb lenne egységesen kezelni a kérdést, a lényeg azonban az, hogy az ügyész felügyeleti és rendelkezési jogot kapjon az eljárásnak már ebben a szakaszában is.

Advertisements

húha, dear _Good Friend_

http://hungarian.hungary.usembassy.gov/bell_10282015.html

a 444-en pedig ezt fűzték hozhttp://444.hu/2015/10/28/nagyon-kiosztotta-magyarorszagot-az-amerikai-nagykovetzá:

Amerikai befeketetők arról panaszkodtak a nagykövetnek, hogy kiszámíthatatlan és átláthatatlan a magyar adózási szabályozási rendszer. Így hiába jó az infrasturktúra és képzett a munkaerő, nem lehet kihasználni a lehetőségeket teljesen. Ahogy mondta: “A cégek ott fognak befektetni, ahol átláthatóság és kiszámíthatóság van, ahol a piaci feltételek szabadok, tisztességesek és átláthatóak.

A nagykövet aggódik a magyarországi korrupció miatt.

“A korrupció megakasztja a növekedést, megfojtja a befektetést, megtagadja az emberektől a méltóságot és aláássa a nemzetbiztonságot.  A magyarországi korrupció súlyos aggodalmakra ad okot — és teljesen világos, hogy amint azt hallottam, és amint azt a közvéleménykutatások rendre kimutatják, a magyar átlagemberek szemében is ez az egyik legkomolyabb probléma.  Mindenütt, ahol a rendszerszintű korrupció hatékonyan aláássa a tisztességes kormányzást, termékeny talajt hoz létre a polgári nyugtalanság, a kormányzattal szembeni ellenállás, sőt még az erőszakos szélsőségesség számára is”

Tanácsokat is adott, hogyan kell harcolni a korrupció ellen.

  • A közbeszerzési rendszerek megreformálásával.
  • A választott tisztségviselők elszámoltatásával, beleértve azt is, hogy a választott tisztségviselőt kötelezzük arra, hogy fedje fel a vagyoni helyzetét.
  • És azzal, hogy bizalmat építünk az állampolgárokban azáltal, hogy szabadon hozzáférhetővé teszünk számukra minden olyan információt, amely közvetlenül érinti őket.

Szerinte az emberek bizalmát azzal lehetne megnyerni, ha értesülének a bíróságok által korrupicó miatt kiszabott büntetésekről.

A növekvő hatalomcentralizáció olyan feltételeket teremt, ami azt jelenti, hogy a Magyarország sorsát nemzedékeken keresztül meghatározó döntések nagy része homályban marad, ez pedig azt jelenti, hogy a döntéseket  anélkül hozzák meg, hogy azoknak, akiket majd érint – az érdekeltek számára – nincs lehetőség nézeteik, aggályaik, fenntartásaik vagy akár támogatásuk kifejtésére.

Aggódott a civil szervezetek vegzálása miatt. Mint mondta, idén is folytatódott a civil szervezetek ellen 2014-ben kezdett szigorú kormányzati fellépés amiatt, mert állításuk szerint az ellenzéket támogatják és külföldi ügynökök.  “Volt egy pont, amikor több mint 50 NGO-t auditált a kormány, köztük az összes prominens emberi jogi ellenőrző szervezetet, valamint a független civil társadalom támogatóit” – mondta Bell, aki szerint “szerencsére a magyar igazságszolgáltatás nyújtott bizonyos védelmet a célba vett civil szervezeteknek”.

és az új elem:

Új elem az amerikai kritikákban a médiapiac állami manipulálásának élés bírálata. Bell szerint Magyarország nem olyan hely, ahol az újságírókat bebörtönzik és megkínozzák. De aggódnak a koncentrált médiatulajdon és az állami médiának juttatott hangsúlyos támogatások miatt. “Ezekben a szubvenciókban ott van annak a lehetősége, hogy alapjaiban torzítsák el a médiaüzleti viszonyokat azzal, hogy sorompót emelnek a médiapiacra belépő minden új hang elé, és a kisebb szerkesztőségeket pedig a csőd szélére hajszolják” – mondta a nagykövet.  További ellenőrzés valósul meg a nyomtatott és televíziós médiumok felett azzal, hogy hol jelennek meg az állami hirdetések. “Magánszemélyek arra használták a rendkívül alacsony törvényi küszöböket, hogy polgári – és büntető! – pereket indítsanak rágalmazási és becsületsértési ügyekben, ami további anyagi károkat tud okozni olyan sajtótermékeknek, amelyeket kormánykritikusnak tartanak” – jegyezte meg a nagykövet.   A Médiatanács, amelynek a független sajtó érdekében fellépő ombudsmannak kellene lennie, kizárólag egyetlen pártból érkező kinevezettekkel van feltöltve.

coup de gráce:

A nagykövet megemlítette a választási törvényt is. Változásokat szorgalmaznak a kampányfinanszírozásban, hogy nagyobb legyen az átláthatóság és kevesebb legyen az alkalom a korrupcióra, és kritikusan figyelik a választási körzetek újrarajzolását, és azt, ahogyan az országhatárokon túli állampolgárok ezrei leadhatják a voksaikat.

OUCH (+1 sanity for realism)

http://foreignpolicy.com/2015/10/28/hungarys-500-year-old-victim-complex-nazis-habsburgs/

trianon-syndrome…

History has a meaning, and the meaning is Injustice nobly opposed

“History is so traumatic for us that it’s always present.” History, of course, is present practically everywhere and certainly in Eastern Europe, which endured first the Nazis and then the Soviets. What is distinctive about Hungary, however, is how the question of historical culpability so utterly shapes contemporary debate.

Hungarians share a collective pathology known as the “Trianon syndrome.” This refers to a post-World War I treaty that very few people outside of Hungary have even heard of. Inside of Hungary, however, “Trianon” has the same resonance that “Sykes-Picot” does in parts of the Middle East. Hungary was on the losing side of World War I (as it was again in World War II). At the end of the war, French and English diplomats exacted their revenge by shearing off two-thirds of what had been a large country at the heart of Europe. Hungary lost pieces of itself to Czechoslovakia, Romania, Yugoslavia, Austria, and even Italy.

Before the war, Hungary mattered; afterward, it didn’t. Hungarians have bristled with resentment ever since.

Before the war, Hungary mattered; afterward, it didn’t. Hungarians have bristled with resentment ever since.

Losers, of course, pay a price. But that’s not the Hungarian narrative, which blames Austria, the dominant force in the Austro-Hungarian Empire, also known as the Dual Monarchy. A sign at an exhibit in the National Museum describes Hungary ambiguously as a “voluntary captive of Dualism” that was “swept into the world war” by Vienna. Trianon, in turn, set the stage for Hungary’s role in World War II. The museum’s curators admit that Hungarians elected right-wing governments that joined the Axis but offer the caveat: “Aside from the expansive Italian Fascist movement and the foreign policy of the German National Socialist state, there were no other powers from whom a revision of the Trianon Treaty could be expected.” What was poor Hungary to do? The exhibition then proceeds to pass over the Holocaust in silence. The next room shows Hungary’s suffering under Stalin (which was very great).

The list of grievances goes back even further. Hungary had a wonderful 1848, with mass uprisings against its Habsburg rulers. But, like monarchs across the continent, the Habsburgs ruthlessly repressed the revolt, forcing Hungarians to accept the role of junior partner in the Dual Monarchy in 1867 — which was, to be sure, a major upgrade from its prior status as subject nation, but it was not independence. There’s a wonderful room of history paintings from this period in the National Gallery in Buda Castle. They depict not the barricades of 1848, but the heroic martyrdoms of centuries past — an early struggle against Habsburg rule in 1700, the death of Janos Hunyadi at the Battle of Belgrade against the Turks in 1456 (which the Christians won). History has a meaning, and the meaning is injustice, nobly opposed.

John Lukacs offers a glorious evocation of this era in his bookBudapest 1900, a more lyrical version of Carl Schorske’s magisterial Fin-de-Siècle Vienna. Perhaps the greatest surviving monument of the time is Budapest’s immense, neo-Gothic parliament building, with its soaring, cathedral-like interior. Lukacs quotes an essayist of the day: “The Parliament played the role in public interest that was later taken up by the entertainments of the theaters and then those of spectator sports.” The Hungarians, prosperous and educated, were mad for public debate. What a wonderful tribute to the liberal spirit!

Orban does not dwell on Hungary’s Golden Age. He does not like liberalism and does not think Hungarians have liberalism in them. (See my earlier column.) Rather, he directs his people’s attention to their victimization and to their ancient crusades. He has compared himself to Hunyadi and to thevegvars, the knights of the border fortresses. Here, he wishes to evoke Hungary’s role as a Christian force defending Europe from Muslim invaders — an antecedent to today’s confrontation with the Islamic hordes, which is how he has characterized the refugee flight from the charnel house of Iraq and Syria. He is Hungary’s knight at the border fortress.

Maria Schmidt, a right-wing historian whose work Orban often cites, described the treaty to me in the present tense. “It’s how the West always treats us. The West always treated Eastern Europe as a kind of colonial region.” It was insufferable then; it is unacceptable today.

And this is why the Holocaust is still so contested. After the trauma of World War I and Trianon, Hungary adopted right-wing authoritarian rule well before Germany did, joined the Fascist Axis powers, and then became a willing participant in the Final Solution. In the three months of the summer of 1944 — before the Nazis installed their own regime, known as Arrow Cross, that fall — 450,000 Jews were deported from Hungary. At Auschwitz, you can learn how the endless ribbon of cattle cars coming from the south strained the camp’s killing machinery. If Hungary was responsible, then that is part of what Hungary is today.

Germany’s politics are, of course, wrapped around an immensely greater historical guilt. German Chancellor Angela Merkel’s generous response to the refugees is surely conditioned by this acceptance of past evil-doing. Orban, by contrast, requires a sense of collective innocence — better still, of angelic victimhood — in order to create the political space for his repudiation of Merkel’s position. When I told Schmidt that Merkel seemed to view the refugee crisis as a matter of universal moral principle, she snarled. “What was the universal responsibility of the world when we were under Soviet occupation?” Precisely. A nation that has stood alone against injustice for half a millennium need not apologize to anyone for anything.

5részes Foreign Policy elemzés.

Mert a külföldi médiának még mindig jobban hiszek… és ez egy érzelmi dolog, tehát nem hagyom, hogy uraljon, és természetesen több forrás olvasása után alakítok ki véleményt. Tessék, nektek is, egy másik input, emeljetek be belőle, vessetek el részeket belőle, de ne hagyjátok figyelmen kívül.

http://foreignpolicy.com/2015/10/27/the-fearmonger-of-
budapest-orban-hungary-refugees-migrants-europe/
?wp_login_redirect=0

The fences he ordered built at the border with Serbia and then with Croatia; his use of the army to turn back refugees; his scathing rhetoric; his passage of emergency laws that criminalized the very act of seeking asylum — all have been denounced across Europe, but they’ve done wonders for his standing at home.

Why is Hungary different? To be fair, Poland, Slovakia, and the Czech Republic have all resisted the idea of accepting Muslim refugees, but unlike Hungary they don’t have to deal with 300,000 refugees crossing their territory and overwhelming their infrastructure. Yet both Croatia and Slovenia, which have had to deal with refugees diverted from Hungary, have behaved and sounded more like Germany than Hungary. In Slovenia, the army fed the refugees and walked them to the Austrian border. Croatia’s interior minister explained his country’s policy by saying, “Nobody can stop this flow without shooting.”

That is not the view I heard in Budapest, including from people otherwise suspicious of Orban. Istvan Gyarmati, a retired diplomat who now runs ademocracy promotion institute in Budapest, told me that “now everyone agrees that Orban was right about the refugees.” It would not be long, he predicted, before Merkel realized that she had a policy and political catastrophe on her hands. I asked Gyarmati how he thought the problem should be resolved. That was easy: “The alternative is to keep them out of Europe.” Once they had fled the war zone for the safety of Turkey or Jordan, they no longer needed asylum or could legally claim such status. They were just migrants. I heard the same argument — which does, in fact, correspond to the letter, if not the spirit, of the Geneva Conventions — from several government officials. When I pointed out that this meant building a wall around Europe, they shrugged.

After Gyarmati had finished blaming the refugee problem on Merkel, he then admitted that there was a reason Hungarians were behaving differently from Croatians or Slovenians.

“Hungary is intolerant,” he said. “In the past, our rulers turned the people against Jews, against Slovaks, or Germans.”

“Hungary is intolerant,” he said. “In the past, our rulers turned the people against Jews, against Slovaks, or Germans.” He cited a poll in which Hungarians were asked how they felt about various minorities. Most respondents didn’t like them. The pollsters included the “Pirezians,” a made-up group. Hungarians didn’t like them either. Orban thus stands at the end of a long line of exploiters of Hungarian nativism.

Perhaps a more generous way of describing the problem is that “diversity” appears to be a virtue only to people who live in diverse societies. Like much of Eastern Europe, Hungary is a monoethnic society.

Only 1.5 percent of Hungary’s population has foreign citizenship, and one-third of these people are ethnic Hungarians. Outside of tourist districts, you don’t see black or Asian or Arab people on the streets of Budapest — not to mention in the rest of the country. That struck most people I spoke to as a precious asset to be preserved. Hungarians look at Germany and France and see what they call “parallel societies,” where Turks or Algerians live in their own worlds, suspicious of their hosts and threatening to them. And those are rich countries; Hungary has a stagnant economy that cannot offer jobs to newcomers. Why would Hungary want immigrants who don’t want to integrate or simply can’t?

So it still needs to be acknowledged that resistance to accepting and resettling refugees from Middle Eastern wars, at least in the monoethnic societies of Eastern Europe, is natural, logical, and inevitable. Making a home for these desperate wanderers may be the right thing to do, and it may remind the world of all that is best in Europe, but you will not convince people in such countries that it is good for them. They will have to be convinced, rather, that it is necessary and that the alleged alternatives, such as a Fortress Europe, are worse.

Perhaps Hungarians really are unusually resistant to outsiders, but the Hungarian difference probably has much more to do with Orban himself. He has abetted and legitimated the national fear of the outsider — and thus made it worse.

Mégsem érzem a +1 sanityt!

http://www.fidesz.hu/hirek/2015-10-19/helyreigazitas/

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség közleménye

Bocsánatot kérünk a Helsinki Bizottságtól, amiért a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szóvivője, dr. Hoppál Péter 2013. augusztus 17-én tartott sajtótájékoztatóján valótlanul állította, hogy a Helsinki Bizottság azért kap támogatást a Soros György személyéhez köthető szervezetektől, hogy cserébe Magyarországot, a Fideszt, illetve a magyar kormányt lejárassa.

(Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)