+1 sanity (-29)

önkritikus humorral az épelméért*

*=sajnálom, R-Z, de egyre kevésbé találok kivetnivalót a 444 egyes irományaiban. Nem azt mondom, trágár, meg helyenként nem minőségi az írás, de nem látom, hogy terelnének (ie, ferdítenének). Értelemszerűen kormánykritikus, de – úgy látom – azért, mert tulajdonképpen nincs ellenzékünk, akit lehetne kritizálni. Olyan dolgokat pendítenek meg, ami nekem fáj (a korrupció, a non-transzparencia, a felesleges költések), és külön felkérnélek, hogy vagy egy ellentétes beállítottságú oldalt (szeretem ha ilyet olvashatok, az igazság általában a kettő között van), vagy egy általad is megbecsültet (ha már a cink úgy áll, ahogy), próbálj meg belémiktatni 🙂 

Mielőtt rátérnénk “interjúnak” nevezett szózata lényegi részéhez, idézzük fel mintegy szellemi épségének barométereként azt is, amit az interjú elején a Paks miatt indult EU-s kötelezettségszegési eljárás apropóján mondott:

  • Paks=olcsó áram,

ami a jelen körülmények között azt jelenti, hogy ha a jelenleginél harmadával drágább lenne az áram, akkor olcsóbb lenne az áram.

http://444.hu/2015/11/20/orban-viktor-mara-eljutott-addig-hogy-tulajdonkeppen-az-eu-terjeszti-a-terrorizmust-europaban

 

+1 Sanity (sum -30)

Nem túl jó, meg nem túl összeszedett összefoglaló egy olyantól – szvsz – aki belülről vizsgálja ezt… egy olyan gondolatot sem éreztem benne, ami gyökeresen új volna, s tovább kéne gondolni, de ettől még objektív, és segít észhez térni:

http://mno.hu/velemeny/a-szabalykerules-kulturaja-1315525

 

mert gúzsba kötik azok a megkövesedett szokások, amelyekről a magyar társadalom képtelen lemondani. Mindenekelőtt arról, hogy hazánkban az érvényesülés és az előrelépés titka nem a teljesítmény, hanem a kapcsolati háló, amely a legtöbbször nem is szakmai, hanem rokoni-baráti alapú. Aki ebből kilóg, annak már eleve állást sem könnyű szereznie. De munkalehetőséghez jutva sem lesz egyszerűbb a helyzet: az előrejutás általában nem a teljesítményen múlik, hanem a személyes viszonyokon, az intrikákon és számos egyéb olyan tényezőn, ami egy normális világban méregként hatna bármilyen szervezetben

Enerváltság:

minden jogállamiságról szóló lózung ellenére az ököljog és a félelem a fő szervező erő. Ez a légkör erősen kihat a közérzetre is: ahol az ember tudja, hogy a hivatalosan lefektetett szabályok működnek, ott felszabadultabban él és dolgozik, miközben ahol még emberfeletti erővel sem képes előrelépni, ott rezignált belenyugvás lesz úrrá rajta.

És a rögtön következő mondat:

Nem csoda, hogy oly sokszor halljuk: Nyugaton a negyvenévesek is olyanok, mint a fiatalok, miközben Magyarországon ebben az életkorban már a nyugdíjas éveikre készülnek az emberek.

Najó, najó, ez gondolatébresztő:

mondhatni legfontosabb szabályozórendszere az a kapcsolati háló, amelyben rokoni, baráti, érzelmi szálak egyaránt keverednek. Éppen ennek köszönhető, hogy úgy tűnik, Magyarországon valójában sem a diktatúra, sem a demokrácia – máshonnan közelítve: sem a szocializmus, sem a kapitalizmus – nem működik.
A legbrutálisabb diktatúra sem volt képes felszámolni az urambátyám viszonyokat, a demokrácia pedig a rendszer működtetése érdekében fenntartja ezeket. A szocializmus, amely az egyenlőséget hirdette, szintén kitermelte a rendszer haszonélvezőit – azokat, akik nem az érdemeik alapján részesedtek a javakból. De a magyar kapitalizmus sem szabadult meg a félfeudális viszonyoktól: a lekötelezettek világában a teljesítmény mint a piacgazdaság legfőbb értékmérője csak torz formában működhet. Itt a pluszteljesítményért – gondoljunk csak az egészségügyi dolgozókra – nem elismerés jár, hanem lenézett igáslovaknak tekintik azokat, akik erre vetemednek.

Sőt, sokszor még veszélyesnek is: munkatársaik attól félnek, hogy az általuk produkált teljesítmény normává válik. Így egy idő után óhatatlanul távozniuk kell a rendszerből, a magyar kapitalizmus ugyanis nem tűri az értékes embereket.

 

kettős árajánlatot kapunk: áfával vagy áfa nélkül – az utóbbi esetben természetesen olcsóbban megússzuk. Az áfacsalókkal pedig képtelenség felvenni a versenyt az üzleti világban. A legvégén így egy olyan rendszert kapunk, amelyben a szabályok megkerülése az egyedüli stabil elem.

És, hogy kiemeljem:

 

A mai fiatal generáció már másképp néz a jövőbe, mint az előtte járók. Maga is látja a világhálón, hogy van választása,

kontextussal:

A mai fiatal generáció már másképp néz a jövőbe, mint az előtte járók. Maga is látja a világhálón, hogy van választása, a saját életére pedig úgy tekint, mint amiből ki kell hoznia a maximumot. Sajnos sokan vannak, akik mindebben a hazafiatlanságot és a habzsolási vágyat vélik észrevenni, s puszta általánosításnak tekintik azokat a kritikákat a rendszerrel szemben, amelyeket a világot látott hazánkfiai fogalmaznak meg. Az önigazolásba hajló kritikátlanság

S, amit már egy-két államszolga barátom említett a szakmaiatlanságról, a korrupcióról korábban (5-6 évre visszamenően):

Csak a szabálykerülésből fakadó tehetetlenségi erő tartja fenn, ami egyben megakadályozza abban, hogy valaha is úgy működjön, mint mondjuk a sokak által irigyelt Ausztria.

 

-10 sanity (sum: -31 sanity)

http://www.politico.eu/article/viktor-orban-interview-terrorists-migrants-eu-russia-putin-borders-schengen/

 

NEMÁR!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! NO! NO, GOSH, PLEASE NO! NOOOOOOO!

MERHOGY’ A POPULISTA ÚGY HANGZIK, MINTHA AZ EMBEREKET SZOLGÁLNÁD ÉS MAGYARUL POZITÍVAN HANGZIK! ÉRTED! EZ AZ OKA, HOGY ORBÁN NEMZETKÖZI SZÍNEN ASZONGYAJA’HOGY Ő JA, Ő POPULISTA.

 

 

 

+1 sanity

Ez annyira …istenien jóízű önkritika volt, hogy egyszerűen visszajött egy sanity-m.

Nem politika, most, hanem “divat,” de az épelme az élet minden terén jöhet-mehet.

 

Budapesten kitört a divatvulkán

Amint megtudtuk, hogy divatfőváros lettünk, Botos kolléga azonnal a város divat-epicentrumához sietett, ahol szerencsére pont csordogált a trendláva.

http://444.hu/2014/03/05/budapest-divatfovaros-lett-hodit-a-normcore/

Ez az úr sem egy francos divatbemutatóról igyekszik haza. Szegett fővel éli a normcore-t. Hardcore normcore. 2014.

Visszatérne a hitem az EU-ba.

http://444.hu/2015/11/18/racuppant-brusszel-orban-vejenek-ugyeire

Az OLAF Budapesten

Ekkor még mindig nem volt nyilvános, hogy az OLAF vizsgálódik az Elios ügyében, de az iroda nyomozói szép csendben haladtak előre az ügyben. Júniusban Magyarországra is ellátogattak, és találkoztak egy magyar ellenzéki politikussal is, aki más ügyekben megkereste már korábban az OLAF-ot. Ez a találkozó nem kifejezetten az Elios ügyeiről szólt, de szóba kerültek azok is, és a politikus szerint egyértelmű volt, hogy az iroda munkatársai „nagyon képben voltak” a nyomozást illetően.

A politikus – aki a találkozó bizalmas jellege miatt névtelenséget kért – szerint kiderült, hogy az OLAF munkatársai addigra már felvették a kapcsolatot az Elios-féle projekteket szintén vizsgáló magyar rendőrséggel, és betekintettek az ő nyomozati irataikba. Ez a nyomozás az után kezdődött, hogy Schiffer András LMP-társelnök feljelentést tett az Átlátszó cikke nyomán, amely beszámolt az Elios által elnyert közbeszerzésnél történt állítólagos összeférhetetlenségről.

Az Átlátszó cikke: http://atlatszo.hu/2014/12/20/mibol-telik-orban-rahelnek-15-millio-forintos-tandijra-meg-fogsz-dobbenni/