Tr(i)ump(h)

“And so it began – the lies, small ones at first. That he and his cohorts planted in the most innocent, well-meaning of people. Whispers, asides, glances of doubt that made one question statements that were true.

He had been angry for so long that he could find that feeling in others – even before they consciously felt it in themselves: the man riding stoically in the wagon to yet another back-breaking, thankless day of work. The child looking longingly in the store window, wanting what he could not have. The woman, exhausted and weary from too many people wanting and taking too much from her and no one giving anything in return. These would be his people – the ones he could turn. The ones that he could convince were the victims, the righteous. He would build on the slight affront, the small frustration, until they believed that they had been wronged intentionally, that they deserved so much more. And that it was normal to hurt others to get what they wanted.

In this world that he was creating, he knew that it would not be survival of the fittest – it would be survival of the cruelest.” (from my writing of a short story, 2016, Michele Margittai)

mert muszáj

A rendszerváltás után 2010-ig a baloldali kormányok által erőltetett módszer alapján a külföldi tőkétől várták a politikusok az ország modernizálását. Ám a társadalom jelentős része kimaradt a modernizációból, és monopol pozíciókhoz jutottak a multik, illetve az egykori szocialista nómenklatúra egyes vezetői. Igazi verseny nem alakult ki.

2010 óta pedig nemzeti színekbe újracsomagolták ugyanezt. A mostani modell is keveseket hozott monopol helyzetbe, csak ezt a rendies társadalom visszaállításával, egy új nemzeti burzsoázia megteremtésével oldották meg. Ám ettől a lényeg, vagyis a társadalom nagy része számára elérhető modernizáció, a verseny, ugyanúgy elmaradt. „150 éve nincs sikeres polgári átalakulás. Nincs polgárság, amire alapozni lehet, nincsenek értékek.”

http://444.hu/2017/01/19/izekre-szedtek-a-kormany-sikerpropagandajat-solyom-laszloek-csoportjaban

 

 

Ezt én sem tudtam:

 

Mellár Tamás mindenkinek elvette a kedvét attól, hogy örülni tudjon a magyar gazdaság növekedésének. Bemutatta ugyanis, hogy

a 70-es évek óta minden 1 százaléknyi gazdasági növekedéshez 2,5 százalék többletforrás kellett.

Vagyis a magyar gazdaság csak úgy képes növekedni, hogy sokkal több pénzt elemészt, mint amennyit a befektetésből kitermel.

Ez így fenntarthatatlan. „Adósságot vagy vagyont élünk fel!” – fakadt ki Mellár.

Szerinte értelmes gazdaságfejlesztési programokra volna szükség (az állam hozzon létre kockázati tőkealapot, segítse a hozzáadott értéket adó vállalkozásokat), progresszív (többkulcsos) jövedelemadó, kisebb bürokrácia és kevesebb korrupció kellene.

 

 

A mostani kormány idején igazságtalanul szerzett hatalmas vagyonokat pedig vagyonadó formájában kellene legalább részben visszavenni, mert ez a társadalom igazságérzetét is kielégíthetné. 100 hektár termőföld, illetve háztartásonként 100 millió forintot érő vagyon felett sávosan vetné ki az új adót, és a leghatalmasabbaktól akár dézsmát is szedne (ez eredetileg a 10 százalékos egyházi adó volt).