-100 Sanity. Game Over.

Ilyen országban élünk

A választók többségét nem zavarja Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Németh Szilárd, Habony Árpád vagy Matolcsy György.

Az ország felét nem zavarja, hogy mutyikkal és haveroknak mennek a súlyos milliárdok, hogy több miniszter és vezető (illetve rokonsága) nem tud rendesen elszámolni a vagyonával és egyéb bizniszeivel.

Az ország nagy részét nem érdeklik a tények, az ország nagy részének elég az a totálisan fals alapokra felhúzott üzenet, hogy gyűlöljünk és állítsunk meg mindenkit, akinek más színű a bőre, és akinek amúgy esze ágában sincs Magyarországon élni.

Az ország elsöprő többségét nem zavarja, hogy a kórházakban órákat kell arra is várni, hogy az emberhez szóljanak, hogy ugyanott a legalapvetőbb szükségletek (szappan, vécépapír, gyógyszerek, működő lift) sincsenek biztosítva.

Nem gond az sem, hogy az állami iskolák nagy részében a gyerekeik nem kapnak a jövőbeli boldoguláshoz megfelelő tudást.

Leszarják, hogy a miniszterelnök kattanása miatt teleszórták stadionokkal az országot, és nem jelent gondot az sem, hogy a sajtó nagy része a kormány szolgálatába lett állítva.

A szavazók többsége szerint a nőnek a konyhában a helye.

A választóknak tök oké, hogy van olyan miniszter, akit egy szélhámos meg tud vezetni, és aki a nyilvánvaló szélhámosság ellenére is százmilliókat akar “az édesanyjának” kicsikarni.

A választóknak tetszik, hogy a kormány Putyinnal barátkozik, miközben az EU ellen hangolja a népet.

Tegnap kiderült, hogy ilyen országban élünk.

PLUS 1 sanity

Ha egy választónak alapos oka van azt gondolni, hogy a Fidesz nem játszik tisztán, miért szabad egyáltalán beszállni?
Például azért, mert az nincs ingyen a rendszernek, ha nem játszik tisztán. Sokba kerültek a kopaszok, sokba került a média megszállása és sokba került az állami intézmények elfoglalása is. Ha ezeket az eszközöket használni kell, akkor a rendszer erkölcsi tőkéje csökken – de ehhez az kell, hogy legyen egyáltalán valaki, akivel szemben még használni kell ezeket.
Hiszen ha senki nem akar népszavazni, akkor nem kell kopaszokat odaküldeni. Ha senki sem ír arról, mi történik a közpénzzel, akkor nem kell újságokat elfoglalni, és ha senki sem politizál ellenzékben, akkor nem kell rájuk küldeni az ÁSZ-t. Akkor tényleg nyugalom van. De a rendszer lelkét nem a nyugalom mutatja meg, hanem hogy mit csinál azokkal, akik nem értenek egyet. És most már ott tartunk, hogy provokációnak tekintik azt is, ha emberek egyáltalán vitatkoznak közügyekről.
Mivel a rendszer sokkal erősebb, mint az ellenzéke, végül várhatóan így is, úgy is eléri, amit akar. De nem mindegy, hogy ingyen, a csendes beletörődést kihasználva éri-e el, vagy kénytelen megmutatni az igazi arcát.

Tudom, már megint ettől a laptól idézek, de akkor is kimondja, s a nyelvezete tükrözi a véleményem vérmérsékletét…

A mostani válság egyik lehetséges megoldása, hogy a szabálykövető országok azt mondják, hogy valamilyen módon megerősítik a szövetségüket, de engedik a többieknek, hogy az új szerződésekből, rendszerekből kimaradjanak. Az összetartó nyugatiak végső soron megcsinálják a maguk EU2-jét, egy új parlamenttel, összehangolt adópolitikával, és azzal a bizalommal, hogy közülük már nem lesz senki sem olyan kulturálatlan, mint akiket keleten meg szoktak választani.

A mostani francia kormány például szívesen menne ebbe az irányba. A német kormány eddig ezt a tervet kevésbé szerette, de sok múlik majd azon, hogy milyen koalíció áll ott össze. Mindenesetre ha ebbe az irányba mennek a dolgok, akkor az a 2004-es integráció kudarcát is jelenti majd: azt, hogy a keleti országok felszabadulva a szovjet befolyás alól képtelenek lettek a polgári demokrácia tartós működtetésére.