Tisztánlátás: -34 Sanityre vissza

Elmúlt az ideiglenes őrületem. De hosszú ideig tartott.

Most visszaesek -34 sanityre, ahol felugrottunk -100ra (instant őrületre).

Tisztánlátás segít… legalább tisztában vagy a probléma méreteivel. 😦

http://index.hu/gazdasag/2015/12/28/ezek_voltak_a_legjobb_grafikonok_iden/

kiemelném:

 

A munkaerő-hiány idegesít, nem tudok róla beszélni… emiatt nem fognak jönni a multik.

A gyerekszegénységtől megfájdul a szívem, ismételten nem tudok róla beszélni… milyen jövőt akarunk magunknak?

 

Rosszból is megárt a sok: 475 milliárd közmunkára

Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója: Az idén a kormány 270 milliárd forintot szánt közfoglalkoztatásra. Csaknem négyszer annyit, mint 2009-ben, amikor hasonlóan nagy volt a munkanélküliség. A költségvetés egészéhez képest több, mint hatszor annyit fordítunk erre, mint Szlovákia, és hússzor annyit, mint Lengyelország.

Ha megvalósul az idei évre tervezett létszámnövelés, akkor átlagosan 213 ezren dolgoznak majd közmunkásként: minden negyedik állami alkalmazott közmunkás lesz. Aki pedig egyszer bekerült, jó eséllyel bent is marad. A legfrissebb adatok szerint a közmunkások 13 százaléka kerül rendes állásba, és 80 százalékuk újra regisztrált munkanélküli lesz. Bár a kormány az áprilisban közzétett Konvergencia programban 7 százalék alá csökkenő munkanélküliséget prognosztizált, mégis tovább tervezik növelni a közfoglalkoztatásra szánt forrásokat. Az Európai Bizottság Magyarországról szóló 2015. évi jelentésében közzétett ábra szerint a határ a csillagos ég.

Oktatás… sőt, azon belül felsőoktatás. Az okos emberek kikezdenék a populizmust, nem eszik meg, amit eléjük raknak, hanem megkérdezik, mi ez és miért egyem… úgyhogy nem kellenek okos emberek:

az EMMI az Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetétől, az oktatásgazdaságtan legjelesebb hazai műhelyétől megrendelte és nyilvánosságra is hozta (!) a magyar közoktatás páratlanul részletesindikátorrendszerét.

A sok tanulságos ábra közül ez a grafikon-pár azt illusztrálja, hogy a második Orbán-kormány minden szakmai és európai ajánlással ellentétes felsőoktatás-szűkítő programja működik [nem működik, csak van, az van beindítva, csak ostobán fogalmaz ő is én is – editor]. Csökkent, hányan mehetnek az érettségizők közül egyetemre, sőt, mivel kevesebb az államilag finanszírozott hely, már az is, hányan próbálkoznak meg egyáltalán a továbbtanulással. Az elit gyerekeit nem kell félteni, de aki nem színjeles, vagy akinek nincsenek súlyos százezrei a tandíjra, annak felkopik az álla: a társadalmi felemelkedés legfontosabb, amúgy sem széles útján az Orbán-kormány egy sávot sikeresen eltorlaszolt.

 

Beruházások “vissza fognak esni” – írja… kiváltképp a) korrupciónál b) multik meghurcolásánál vagy átverésénél

Egyik oldalról az állami beruházások kiszoríthatnak bizonyos magánberuházásokat, ezért az állami beruházások visszaszorulása újra teret adhat a magánberuházásoknak. A másik oldalról viszont az állami beruházások generálják is azokat a magán beruházásokat, amelyek az állami megrendelések teljesítéséhez szükségesek. Ez utóbbi mechanizmusból az következik, hogy az állami beruházások visszaesésével párhuzamosan a magánberuházások is vissza fognak esni.

Devizahitelek lerendezése? Fine – forintosba fordították át. Ez segít itt:

A negatív külső hatásokról teljes mértékben nem tudjuk függetleníteni magunkat, de piaci stressz esetén nem mi leszünk azok, akiket a legjobban ütnek.

 

Sokkal gazdagabbak lehetnénk kevésbé béna kivállalkozásokkal

Szepesi Balázs, a Hétfa kutatóintézet vezetője: Ha a magyar gazdaság kisebb vállalkozásai olyan sikeresen működhetnének, mint cseh, lengyel és szlovák társaik, az ország GDP-je 10 százalékkal lenne magasabb. Ez 3,2 ezer milliárd forint: kétszer annyi, mint amennyit a felsőoktatásra és a közoktatásra költünk. Ennyivel magasabb jövedelem mellett a magyar állam úgy tudná szinten tartani kiadásait, hogy eltörölné a személyi jövedelemadót.

A magyar mikro- és kisvállalatok egy főre jutó hozzáadott értéke ötödével kisebb a másik három ország átlagánál, a középvállalatoknál fele ekkora az elmaradásunk. Ezt a különbséget nem lehet a válságra, a tőkepiac összeomlására fogni: 2008-ban a termelékenységi különbségek ugyanekkorák vagy nagyobbak voltak. Ennek okait esszésorozatunkban jártuk körbe. Röviden: a gazdaságpolitika évtizedeken át arra koncentrált, hogy a külföldi tőke számára vonzóak legyünk. Ez sikerült is, azonban a hazai vállalkozások intézményi környezetének kialakítására, a kis cégek dominálta ágazatok versenyképességének megerősítésére nem jutott figyelem.

esszésorozat itt http://osszkep.hu/2015/10/bolenyek-rokak-gazellak-a-magyar-vallalkozasok-tovabblepesenek-korlatai/